- Ötven éve alakult meg a HMG diákszínpada -

Ha az alkalom és a megemlékezés terjedelme megengedné, évszázadokra visszanyúló bizonyítékokat sorolhatnánk arra, hogy Szentes gimnáziumát mindig is a tudomány, a jellem és művészet alkotóműhelyének tekintették. Mára sem vesztett időszerűségéből egy 1888-ból származó gondolat:

"Egy nemzetnek művelt embere éppúgy nem lehet elég sok, mint gazdag embere. "

(Szeder János)
 

Hosszas visszapillantásra nincs módunk, de az bizonyos, hogy az elmúlt század első felének szentesi művelődéstörténete a gimnáziumon alapul. Erről tanúskodnak a korabeli helyi lapok, a századelő idevágó plakátjai. A gimnázium tanárai a város meghatározó közösségét jelentették, a felsős diákokkal együtt az igényes rendezvények legfontosabb közönségét alkották. A város zenei életében szervezőként is jeleskedett az egyébként matematikus Járay Imre igazgató, a cserkészmozgalom művészeti lehetőségeit aknázta ki Mihóczy Rezső. És ezt a sort még hosszasan lehetne folytatni.

A XX. század második felében több hivatalos szervnek is fő feladata lett a művelődés irányítása. A társadalom változásaival szélesedett a diplomások köre. A gimnázium művészetet pártoló és a művészeti munkát alkotó módon vállaló szerepe azonban nem szűnt meg. Amit a gimnázium ezen a téren tett, az továbbra is meghatározó maradt a város életében. Hosszú ideig téma volt, ha Kornya Lajos műsort rendezett. A folytonosságot a művészeti munkában is az iskolaalapító család leszármazottja: Derzsi Kovács Jenő tevékenysége jelentette. A természettudós tanár nemcsak zenét szerzett és népdalt gyűjtött, hanem sokoldalú népi együttest hozott létre. Tanítványai azután az egész ország művészeti, művelődési életének különböző pontjain kamatoztatták a gazdag útravalót.

Bár az ötvenes évek merev, utasításos szemlélete megnehezítette ezt a munkát, mégis elmondható, hogy az 1953-ban megalakult Diákszínpad az elődök, Jenő bácsi örökösének tekintette magát. Az iskolához ekkor került fiatal tanár, Bácskai Mihály vállalkozott a lelkes és tenni akaró diákok összefogására. Mindvégig a diákszínpad vezetője volt. Közben az akadémia elvégzése után A kategóriás rendezői besorolást kapott.

A Diákszínpad bemutatkozása 1953-ban Mikuláskor történt, vegyes esztrádműsort mutattak be. Volt ebben szólóének, Karinthy-jelenet, dramatizált népballada, amely az úgynevezett "szentesi játékstílus" első állomása. Ennek lényege: a népballada, általában a népköltészet dramatizálása, színpadra állítása szerkesztés útján. A gyáva legény vígballadát Kozák Eta és Mácsai Gábor jelenítette meg. Itt váltott ki megérdemelt sikert és kacagást Balázs Árpád Bánatos Zöld Amadé szerepében. Számel Irén és Gulyás László énekelt, Pigniczky Nelli kísérte őket zongorán.

Az első nagy megmérettetést Moliére: Fösvény c. komédiájának előadása jelentette a következő évben. Itt alakult ki az összekovácsolódás jegyében az a közösség, amelyik biztosította a korhű jelmezeket, vállalta a szervezést, a tájelőadásokat, ezzel is öregbítve a gimnázium jóhírét. A szerény anyagi siker sem maradt el. Két osztály bankettjére és érettségi tablójára futotta belőle. A főbb szerepeket Bali Terézia, Barta Anna, Badó Zoltán, Barta László, Bíró Ferenc, Szentessy István, Kőrösi Árpád, Pataki Lajos és Antal Mihály játszották. Harpagont - korát meghazudtoló érettséggel - Katona Mihály alakította. A fáradhatatlan szervező is Antal Mihály volt.

Moliére a megtűrt szerzők közé tartozott. A bátrabb áttörést 1954-ben az Uborkafa bemutatása jelentette. Az a tett, hogy a túlhajtott, igazságtalan, ráadásul értelmetlen begyűjtést minden eszközzel végrehajtani akaró tanácselnököt a nyílt színen kopaszra nyírják, ez már merészen hangzott. Az egyik falusi tájelőadáson az első sorban ülő nagylány felkiáltását csak kipontozva idézzük: "Az apja b… meg, de jó!" A kis, szűk színpadon egy letakart cimbalom helyettesítette az íróasztalt. Mikor az elnök keménynek szánt asztaldöngetésére felzengtek a húrok, a közönség kacagása elemi erővel robbant ki. Ezt már a színjátszók sem bírták ki. . .

A következő feladat a Füllentő és hazug bemutatása volt. A szerb klasszikus művét erdélyi meghívásra tanulták meg. Az egyik főszerepet öregdiákunk, dr. Kocsis Ferenc alakította. Az erdélyi bemutató 1956 őszén elmaradt, de itthon volt néhány emlékezetes előadás. Derekegyházon egy rozzant szék apróra tört a szereplő alatt. A helyzetet Takács Csaba "beszólása" mentette meg. A szék alkatrészeit pedig Józsa Jancsi a nagykabátja alatt -emlékként- csempészte haza.

A Diákszínpad többi tagja előbb a Gyurkovics lányokat akarta bemutatni, majd e helyett egy fergeteges kabaréműsorral aratott sikert. A szereplők közül meg kell említeni Baranyai Jutka, Gyöngyössy Kati, Lakos Jutka, Gálfi László, Fazekas István, , Kulcsár Tamás, Berczki Erzsébet, Szentesi Márta, Árva Kálmán, László Béla nevét. Egy lelkes osztály pedig bábszínházat alapított a legkisebbeknek Bácskai Mihályné vezetésével. Színpad- technikusai: Kátai József és Kovács Levente.

Időközben a munka egyre összetettebbé vált. A nagy műsorokon kívül az iskolai ünnepségek, különböző szavalóversenyek szereplőit is a színpad adta. A legjobbak segítették a város pedagógus színjátszóit is. A Móricz esten, a Három a kislány előadásain, az irodalmi színpadi bérletsorozatban, egy Brecht bemutatón, a Carrar asszony puskáin. Még az ötvenes években két - ifjúsági témájú - Rozov darabot játszottak nagy sikerrel. A szereplők: Bella Mária, Dienes László, Untermüller (Újréti) László, Vincze István. A rendezés segítői: Bereczki Erzsi, Tokácsli Bogi, Borbás Béla, Kiss Béla, Kiss József, Vass Andris. S közvetlenül utánuk: Déló Márta, Gaál Csöpi, Dénes Ági, Döme Ica, Döme Gyula, Frenyó Sándor, Kuklai Árpád, D. Szabó Ilona, Mágocsi Gábor, Takács Pál, Újfalusi László. Szerepeltek a fővárosi Irodalmi Színpadon, műsort adtak a könyvheti megnyitókon, verset mondtak az ünnepségeken.

Új színt jelentett a Diákszínpad életében és a társművészetekben is 1963-tól a gyulai Erkel Ünnepségekre (EDÜ) való felkészülés.

Az első nagy sikert Gyulán a "Röhög az egész osztály" aratta. A Tanár úr kérem és a Képtelen természetrajz (Karinthy és Nagy Lajos művei) alapján szerkesztett műsor országos visszhangot keltett, a zsűri is "kacagni méltóztatott". A nevettetés művészei Gálfi László ekkor már tanári irányításával: Frigyik Kati, Orosz Kati, Laki Eta, Vangel Sári, Csányi Attila, Gránicz István, Vidovics Ferenc és társaik voltak.

A következő gyulai műsoruk az ifjúság ellentmondásos, mégis értékes mai arcát mutatta be, főként a kortárs szerzők műveiből: Naggyá lenni címmel. Déló Márta, Bertus Erzsi, Bölcskei Molnár Éva, Orgovány Ibolya, Kupcsik Mária, Csák Rózsa Szél Julianna, Kisgyörgy Márta, Kukovecz György, Török B. János munkája hozta meg a sikert.

A felkészülés igényessége és az egy-két bemutató lehetősége közötti ellentét feszültsége hozta létre a megyei diákszínpadok műsorcsere mozgalmát. A sok áldozattal összeállított és megtanult értékes műsorok körbejártak a megye középiskoláiban, sőt eljutottak a megye határain túlra is. Ez az új forma vetette föl azt az ötletet, hogy minél több kötelező olvasmányt igyekezzenek színpadra állítani. Ennek az igénynek és az új I. osztályos tantervnek a találkozásából született meg az 1966/67-es tanévben ismét a Fösvény. Ezt az előadást különböző helyeken több mint ötezer néző látta. Kupcsik Mária, Kovács Magda, Vecseri Márta, Mezőfi József, Truczán Péter, Perczel Olivér, Török János, Dömsödi László, Szalva Vilmos, Almási János vették körül a tehetséges cimszereplőt, Sebesi Bálintot. Néhány előadáson Anselm szerepében dr. Barta László tanár úr is hozzájárult a sikerhez, emellett a darab egyik művészeti munkatársa Gidófalvy Györgyné tanárnővel egyetemben. A diákszervezők és munkatársak közül Borsi Ibolya és a maszkmester, Dózsa Erzsébet munkája volt kiemelkedő.

A fösvény sikere és előadás-sorozata azt eredményezete, hogy a "Mini-Fösvény" lett a gyulai versenydarab is. Szellemes összekötőszöveg segítségével - Bácskai Mihályné tanárnő alkotása - vitték színre a komédia kulcsjeleneteit. Bölcskei Molnár Éva pedig az előadás feledhetetlenül kedves narrátora volt. A zenei összekötést zongorán Bácskai Misi vállalta. Végül is csak ezüst minősítést kaptak, mert az irodalmi színpadok korszakában ez a "hagyományos" színjáték forma szentségtörésnek számított. A "csorbát" versösszeállításokkal küszöbölték ki, s arany minősítést nyertek a következő EDÜ-kön, 1969-ben, 1971-ben, 1973-ban. Ekkoriban kezdtek el színpadozni: Gilicze Judit, Szarvas Mariann, Szarka Zsuzsa, Fazekas Márta, Miskolczy Lídia, Déló Gabriella, Andrikó Antal, Búzás Péter, Dömsödi József, Varjasi János. . .

A Diákszínpad tagjait az eleven játék mellett a szép magyar beszéd igénye is jellemezte. Próbák előtt, bemelegítésül nemcsak mozgásgyakorlatokat végeztek. Sor került a tiszta hangképzés és beszédművelés gyakorlására is. Így érthető, hogy a színpad tagjai vers- és prózamondásban is jelesül állták meg a helyüket. A szép magyar beszédért többen kaptak Kazinczy-érmet: Kupcsik Mária (kétszer), Bácskai Erzsébet, később Nagy Ágnes és Szalma Tamás. A Mikszáth Kálmán emlékére rendezett országos prózamondó verseny győztese Holman Endre, aki versmondásért aranyérmet kapott Bácskai Erzsébet és Bácskai János társaságában. Utóbbit saját verseivel is meghívták Sárvárra, a diákköltők országos találkozójára. Az eredmények mögött a színpadi munka hatása áll, ugyanakkor példájuk visszahatott a művészi munka színvonalára.

Szép, közösséget erősítő ünnepségre is sor került, 1973. őszén rendezték meg a Diákszínpad húszéves találkozóját. Az ünnepi műsor és az azt követő találkozó megerősítette a színpad nevelőmunkájába vetett bizalmat. Más jellegű, de ugyancsak a HMG-t reprezentáló rendezvény volt a diákszínpadok országos minősítő versenye 1974. áprilisában. Az iskola és a város jó házigazdája volt több megye fiataljainak. Látszott, hogy a Diákszínpad megszolgálta a korábban kapott "Szentes Város Fejlesztéséért" emlékplakettet. Több műsora, rendezői tanulmánya jelent meg a színpad-vezető Bácskai Mihálynak. Könyve (Diákszínpad és diákszínjátszás) kötelező olvasmánnyá lépett elő nemcsak a népművelők képzésében, hanem az egyetemen a leendő magyartanárok számára is.

Egyre növekedett az érdeklődés a Diákszínpad munkája iránt a város, sőt az országhatárokon kívül is. Másodszor is elnyerte a Kiváló Együttes címet. Főként verseny-műsoraikat, riportokat közvetített a rádió és a televízió. Olyan iskolát teremtettek a diákszínjátszásban, amelyet átvenni igyekeztek országszerte, sőt a Magyarok Világszövetsége - a külhonból megnyilvánuló érdeklődés miatt - kiadványaiban másutt is népszerűsít. Tevékenységüket elismeri a színjátszók nemzetközi szövetsége, néhány külföldi meghívás is érkezik. Volt egy meghívásuk Finnországba, a nemzetközi folklór-fesztiválra, már a plakátokat is kirakták, úgy volt, hogy a finn tévé közvetíti a műsorukat, s a tiszteletdíjból megtoldhatják a kirándulást. Az angliai kapcsolatfelvételre egyik szentesi előadásukra hozzájuk érkezett Alfred Emmet úr, a londoni Questors színház igazgatója, megtárgyalni a csereműsor részleteit. de a szűklátókörű megyei hatalmasok közbelépése miatt a színpad nem utazhatott.

Jutalomképpen eljutott a csoport egy izgalmakban nem szűkölködő Moszkva-Leningrád útra és Wroclawba, a színjátszók nemzetközi találkozójára.

Valamennyi hazai szereplésüket nem lehet itt felsorolni. De említsünk néhányat az emlékezetesebbek közül. Kazincbarcika: meghívások a nemzetközi fesztiválokra, különdíjak, szereplés a bányászoknak a leszállóaknában. Pécsvárad - leányvásár. . .

Több alkalommal szerepeltek a Budapesti Művészeti Hetek és az Egri Nyári Karnevál műsorán, a Visegrádi Színjátszó Napok programjában. Nagyszerű, közösséget formáló nyári előadássorozat a Balaton körül, és az edzőtáborok Kiliántelepen és Szigligeten.

A hetvenes évek legjelentősebb sikersorozata a rádió meghirdette országos Szóljatok, Szép Szavak! versenyeihez fűződik.

A legelsőn, amit még a döntőben is rangsoroltak a Madách Színházban, 1971-ben a Férjhő kéne mönni népi csúfolót mutatták be. Ezen külföldi utat nyertek, s a fődíjat: egy mikrobuszt. Ez évekig szolgálta a szentesi és a megyei közművelődést. A kisbusz segítségével a -fehér foltokon- a tanyavilágban adhattak műsort. Az előadások előtt magnó-riportokat vettek fel a "tanyasiaktól" tanulva valóságismeretet. A fődíj lehetővé tette, hogy könnyebb legyen teljesíteni az országos meghívásokat. Sátoraljaújhelyen mutatták be pályadíjnyertes Kazinczy-összeállításukat: Rajta tehát, merjünk! címmel. Egyébként az újhelyi anyanyelvi versenyeken is több színpadosunk szerepelt kiemelkedően. (Nagy Ágnes Mariann, Molnár János, Schreiner Orsolya. )

Országos versenyt jelentett a jubileumi Petőfi-műsor is: Az álmok nem hazudnak! - népi sirató. Ennek emlékezetes történetéhez hozzátartozik, hogy a csoport először nem jutott tovább a területi versenyről. Ennek egyik oka, hogy a fiúk a felkészülés időszakában élet-halál küzdelmet vívtak a megyei labdarúgó bajnoki címért - főszurkolójuk, a színpadvezető irányítása mellett. Vagy talán azért, mert versenytársuk, a szegedi Egyetemi Színpad a Petőfi rock színháztörténeti jelentőségű műsorával szorította háttérbe őket. Végül az egész országot megmozgató közönségszavazás mégis eljuttatta Kiskőrösre, az országos döntőbe a csoportot. Ott csoport különdíjat, egy iskolai könyvtárat és külföldi utat nyertek.

Vidéki meghívásokon általában a népi trilógia bemutatásával kezdtek. (Meg kén házasonni, Férjhő kéne mönni, Álljon félre, aki házas) Ehhez csatolták az éppen elkészült versenydarabjukat, vagyis az új darabokat nem a versenyen játszották először. Népszerűségükre jellemző, hogy a népi trilógia darabjait több százszor (!) játszották közönség előtt. Sikereik egyik összetevője a sajátos játékstílus. Csak "tiszta forrásból" merítettek: a népköltészet alkotta a színpadi feldolgozás alapját. A szerkesztés az ellentétekre épített, így jött létre a drámai konfliktus, s még a népdal-feldolgozásukban is a színpadi cselekvés állt a középpontban. A színpadi környezetet maguk teremtették meg a játékosok egy-egy mozdulattal, gesztussal, az azóta általánosan elfogadott jelzések segítségével. Mozgásrendszerükben felhasználták a népi gyermekjátékok motívumait. Szegény színházat teremtettek, nemcsak az anyagiak híján, hanem az egyszerűség, az eszköztelenség esztétikájából fakadóan:semmi feleslegessel nem szabad megzavarni a közönség képzeletét, viszont ezt állandóan ébren kell tartani, serkenteni, tudatos jelenetépítéssel, humoros csattanókkal. . . Elvetették a piros pántlikás, gatyás, gyöngyösbokrétás naturalizmust, fehér ingben-blúzban, garbóban, farmerben játszottak. Tulajdonképpen a népköltészet parodizálására tettek kísérletet, abból kiindulva hogy a fiatalság idegenkedik ettől a világtól, pedig de jó lenne a népi értékeket átvinni a "túlsó partra". Nem kis merészség kellett a "megszüntetve megőrizni" elvhez, de a közönség, különösen a fiatalok tapsaikkal őket igazolták. (Ekkoriban bontakozott ki a folk-beat irányzat, illetve nem sokkal utána a táncház-mozgalom. A színpad tevékenysége, a "szentesi stílus" ehhez kapcsolódott. )

A játékstílus eredményeit összegező székely mesejáték feldolgozása, A makacs menyecske a Szóljatok Szép Szavak a népköltészetről verseny újabb állomása volt. A szolnoki területi versenyen a szegedi Egyetemi Színpadot megelőzve jutottak a debreceni országos döntőbe. (Pedig a szegediek ismét színháztörténeti darabbal versenyeztek, a Kőműves Kelemennel, csak a szentesiek műsorideje jobban megfelelt a műsoridő kiírásnak. )A makacs menyecskében a szegény ördögöt parádésan alakította Gáspár Sándor. A többiek is kitettek magukért.

Hangulatában komolyabb színt képviselt egy elbeszélés adaptáció: Azok a kék lángok, Szalma Tamás főszereplésével. Szentesi népzenésznek állított emléket a Klárinétos dokumentumjáték Gáspár Tibor főszereplésével. (A Szóljatok Szép Szavak Hazánkról verseny keretében. ) Talán ők az egyetlen csoport, amely a versenysorozat összes döntőjébe bejutottak, s komoly díjakat nyertek, példát mutattak, hogy mire képes egy diákszínpad, ha sikerül közösséggé kovácsolódnia.

A nagy színpadi sikerek lelkes játékosai: Bácskai Erzsébet, Csatordai Zsuzsa, Török Kati, Busa Emília, Molnár Lúcia, Juhász Zsuzsa, Nagy Ági, Vinkovics Ági, Berényi Mária, Hegyi Kati, Marton Klári, Szalva Olga, Vigh Olga, Zsoldos Piroska, Garai Szabó Ági, Holman Endre, Bácskai János, Institóris László, Höltl István, Győri Kiss Tamás, Bácskai István, Lovas István, Horváth Albert, Szentkirályi Sándor, egy ideig Csorba Gyula és Gémes Ferenc. Es természetesen a két testvér Gáspár Sándor és Gáspár Tibor, akik egymás szerepét is átvették. Szólni kellene a sokat dolgozó szervezőkről, Léhi Máriáról, Nagy Gyuláról, meg a két kémia-fizika tagozatos osztályról, akik a szereplők legjavát adták, s akik -szurkolókként- mindenhová elkísérték a csoportot, élén Balogh Sumával. Szólni kellene a kísérőtanárokról, Bárkai Ibolyáról, Gidófalvy Györgynéről, Toókos Ferencnéről, akik szabadidejüket áldozták fel az ügy érdekében, A felsorolásból ki sem maradhat Aradi Antal, aki sokfelé elvezette a színpadot a volán mögött.

Meg kellett küzdeni az utánpótlás gondjával is. Csorba László matektanár vezetésével alakult meg a "kicsik" csoportja, hogy a "váltással" elkerüljék a nagyobb zökkenőt. A színpadosok negyedikben elbúcsúznak hagyományos formában. Az érettségizők műsort adnak a Színházban, egyben átadják a "relikviákat" az utódoknak. (Leggyakrabban a Diákszínpad emblémájával ellátott pólóját. (Szem nem marad szárazon. . . ) Ezután az utódok is műsort adnak az eltávozók tiszteletére. A "kisszínpad" önálló versenyműsorral indult a csurgói országos fesztiválon. (Terülj táska! - mesejáték, összeállította és rendezte:Csorba László) A szereplők: Bölcskei Molnár Zsuzsa, Darabos Eszter, Dömsödi Erika, Harangozó Mária, Haron Ildikó, Tóth Erika, Varga Katalin, Arató Lajos, Halász Árpád, Hrabovszky Zoltán, Molnár Zoltán, Pintér Antal, Szalma Tamás, Tótok János. Ők voltak a színpad 25. évfordulójának fő szervezői 1978-ban. Ezzel a jubileummal zárul le a Diákszínpad első korszaka. Eddig 160 egykori színpadost tudtunk felsorolni, szándékkal senkit sem hagytunk ki. Biztos, hogy ennél is többen voltak, akik utódaiknak és egész környezetüknek át tudják örökíteni Az ember Szépbe-szőtt hitét.

Diákszínpadok 1978-tól

Az "utódok" kíséretet tettek a "szentesi" játékstílus alkalmazására rokonaink népköltészetére. Elsőként a finn Kanteletár színpadra állításán munkálkodtak. (Sosem sorvad el az ének) A bemutató lelke Szőke András volt, aki átvette a rendezés fáradságos munkáját is. (Őt Matyinak szólítottuk, amikor elsősként felvételizett a színpadra, a Ludas Matyi összes szerepét eljátszotta. ) Sokoldalú tehetség, egyformán járatos a színpadon, a zenében, a képzőművészetben, sajátos formanyelvet teremtett a filmművészetben. Ez a kezdő csoport bejutott a csurgói fesztiválra. (Lelkes szereplők: Hankó Attila, V. Kiss Sándor, Beliczai Zsuzsa V. Kiss Erzsébet. . . ) A diákszínpad vezetőjét ekkoriban eléggé lekötötték az iskolaigazgatás gondjai, s ettől az évtől kezdve sokat kellett törődni a megalakuló irodalmi drámai-osztályokkal.

A drámai osztályok megálmodója, Várkonyi Zoltán úgy gondolta, hogy elsőben-másodikban ezek a gyerekek ne szerepeljenek darabokban, ehelyett készségfejlesztő kreatív játékokkal ébresszük fel bennük az "éhséget" a szereplésre. Ezt az alapelvet már a kezdetek idején sem tudtuk betartani. A Diákszínpad jubileumi műsorán, 1978-ban már fellépett a néhány hetes első irodalmi-drámai osztály a "Férjhő kéne mönni" paródiájával. (A drámais csíny segítője:Bácskai Mihályné)

Ha már játszottak, válaszolni kellett néhány pedagógiai, dramaturgiai kérdésre. Egész estét betöltő, klasszikus darabokat állítsanak színpadra, vagy inkább szerkesztett műsorokat, pódiumjátékokat, irodalmi adaptációkat játsszanak? A diákszínpad tapasztalatai szerint mindkét formának létjogosultsága van, de a legnagyobb sikereiket rövid pódiumjátékaikkal aratták. Ennek ellenére klasszikus drámákat többször is műsorra tűztek. Nálunk az a gyakorlat alakult ki, hogy meg kell keresni azokat a színpadi formákat, amelyek a legtöbb pedagógiai haszonnal járnak. Ezért játszhattak a drámaisok klasszikus nagyműveket is. Igen emlékezetes maradt a Hamlet előadása. Formabontó, újszerű kezdeményezésnek számított, a játékteret az iskola folyosóján, lépcsőin, a II. emelet "filmes" terén alakították ki, jó akusztikus körülmények között. A darabot iskolánk drámatanára Keserű Imre rendezte, ő játszotta a címszerepet is. A drámajátszást, a színpadi közösséget Paál István egyetemi színpadán szerette meg. Pályakezdőként került a drámaisokhoz, jelenleg a tagozat vezetője. A Hamlet sikerére jellemző, hogy diákszínjátszók zarándokoltak az előadásra szinte az egész országból. Joggal kapták meg az ODE arany minősítését 1984-ben. A főbb szerepeket Szula László, Korcsmáros Gábor, Hajnal László, Zajácz Zoltán játszották. Klasszikus középkori népi játék, A Pathelin mester ugyancsak rangos előadásnak számított, országos visszhangot váltott ki, még Franciaországba is eljutott. Rendezője Perjésné Dózsa Erzsébet, az iskola drámatanára, aki iskolánk diákszínpadán, majd a szegedi Egyetemi Színpadon bontakoztatta ki tehetségét. Különös gondot fordít a társművészetekre, rendezései képzőművészeti ihletésűek. Nemrég kreatív játékgyűjteményét jelentették meg.

A klasszikus darabok színrevitelében László Zoltán, színész-rendező, drámatanár jár az élen, aki a kolozsvári Magyar Színházban dolgozott másfél évtizedig. 1990-ben települt át, azóta tanít az iskolában. Nevezetesebb rendezései a drámaisokkal: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (1992-ben), Brecht: Koldusopera (1993-ban), Lorca: Bernarda alba háza (1993-ban). Ide sorolhatjuk Moliere: A szerelem mint orvos c. vígjátékot, amely EDÜ aranyérmes lett 1995-ben. A főbb szerepekben Somogyi Szilárd, Paku Tímea, Csík Adrien, Hajduk Károly és Cseuz László III. dés osztálya aratott megérdemelt sikert. Rendezte Bácskai Mihály.

A pódiumjátékok, a szerkesztett műsorok, az irodalmi adaptációk hozták a nagyobb sikert a drámais osztályoknak is. Jelentős kísérlet volt a Perjésné Dózsa Erzsébet rendezte meseadaptáció, A didergő király, amely a csurgói fesztiválon különdíjat kapott. A Mikkamakka, Lázár Ervin meséje, Perjésné Dózsa Erzsébet és Keserű Imre rendezésében Csurgón és Pécsett egyaránt I. helyezést ért el. A Hét törpe sajátos színpadi feldolgozása, Keserű Imre rendezésében bejutott a csurgói fesztiválra. (1988. ) Petőfi: János vitéz - meseadaptáció, Az ODE országos döntőjébe jutott 1991-ben. (Keserű Imre rendezte. )

A szerkesztett műsorok, összeállítások között a legjelentősebbek azok a show műsorok, amelyek a negyedikes drámaisok hagyományos búcsúelőadása. Ezekben a zenés összeállításokban operett-paródiák alkotják a "súlypontot". Olykor - a torokszorító körülmények hatására - elsikkad a paródia-jelleg, s a klasszikus operett nyelvén szól az elválás szomorúságáról, a búcsúzás fájdalmáról. . . A zenés darabok állandó és pótolhatatlan lelke, zenei szerkesztője, kísérője, Majtényi András, az iskola énektanára, az énekkar karmestere, ha kell, zeneszerzője, a műsorok zenei összekötője, a színi felvételizők korrepetítora.

A sort az 1986-os show - műsor nyitotta meg, Keserű Imre rendezte, Csurgón különdíjat kapott. A Máv-Show zenés játékot Perjésné Dózsa Erzsébet rendezte, óriási közönségsikerrel, 1987-ben. A Revue pubertic zenés műsort Keserű Imre rendezte 1988-ban. Showtalan történelem zenés játékot Perjésné Dózsa Erzsébet rendezte 1989-ben. Ebben az összeállításban érződik talán a legjobban a rendszerváltozás előszele. A Mozi az egész világ -ot Keserű Imre rendezte. A Slágermauzóleum 1994-ben, a Jubileum 1995-ben bekerült az ODE fesztivál döntőjébe. Mindkét alkotás Keserű Imre műve.

Meg kell jegyezni, hogy a különböző versenyek, fesztiválok bírálói nem halmozták el díjakkal ezeket a zenés show műsorokat. Attól tartottak hogy a diákszínpadi mozgalom "áttér" ezekre a zenés műsorokra, s a komoly, "világmegváltó" gondolatokat száműzik a színpadról, A közönség mindig zajos tetszéssel, hosszantartó tapssal jutalmazta a játszókat, még a diákfesztiválokon is. (Pedig ott a verseny-ellenfelek ültek a nézőtéren. ) Azóta ez a forma elterjedt a diákszínpadok között, vagyis a szentesiek újabb iskolát teremtettek.

Ebben a drámai "műhelyben" önálló alkotások is születtek. Sajátos, térszínházi elemeket felvonultató, filozófiai kérdéseket felvető dráma a Dioptria, Keserű Imre és osztályának életjátéka. Fő segítői és főszereplői: Alföldi Róbert és Nagy (Náray) Erika (1985). Csurgói, illetve EDÜ különdíjas lett 1987-ben a Variációk c. pódiumjáték, amely azt példázza, hogy a színpadon nem a szavak a legfontosabbak, hanem a cselekvés. A darabot Majtényi András osztálya hozta létre 1987-ben, Bácskai Mihály rendezte. A Kreációk, Keserű Imre darabja különdíjas lett a balassagyarmati fesztiválon. Keserű Imre alkotása a Képjáték, amely az ODE országos döntőjébe jutott és meghívták a Szabad Színházak találkozójára, 1994-ben.

Az iskola mindenkor törekedett az alkotó kezdeményezésekhez megteremteni a megfelelő körülményeket. A nevelőmunka szép eredménye, hogy a drámaisok tanári "beleszólások" nélkül vittek színre darabokat, adaptáltak, rendeztek önálló műsorokat. Ezek között az egyik legkorábbi Golding: A legyek ura regény-adaptáció, amely Jantyik Csaba és Ternyák Zoltán nevéhez fűződik (1980). A színrevitel sajátossága: nem színpadon, pódiumon, hanem a nézőtéren, a széksorok között, a folyosót is felhasználva játszottak. Emlékezetes marad Ternyák Zoli alakítása Röfi szerepében. Az első drámais osztály kezdeményezte Dürrenmatt: János királyának bemutatását a díszteremben, körszínházi játékteret alkotva. Az előadást Jantyik Csaba és Szőke András rendezte (1982). A kollégiumban készültek fel (a kollégium lepedőit is felhasználva) Arisztofanész: Lüzisztrátéjára. (Kátai József osztálya, 1984-ben. ) Csak fiúk játszották. Emlékezetes alakítások: BajomiGyörgy, Illés László, Mészáros István (Stefa), Széles László, Zelei Gábor. Sajátos látásmódú, igen tehetséges drámais tanulónk volt Nagy Kriszta, aki előbb Balázs Béla: Tündér c. művét állította pódiumra (1986). Csurgón különdíjat, Balassagyarmaton a rendezés különdíját, a legjobb női alakítás díját (Tóth Edit), és a legjobb férfi alakítás különdíját nyerték (Alföldi Róbert). Majd a Máter Johanna aratott megérdemelt sikert (1987). A különböző, évenként megrendezett iskola-napok megszámlálhatatlan bemutatóinak jelentős része a diákrendezők kreativitását dicséri. Fodor Gábor 1988-ban színtársulatot szervezett, tájelőadásokat tartottak a környező községekben. Szerepléseiket újságcikkek méltatták. Barátjával, Nyáry Krisztiánnal szervezték meg a Dél-Alföldi Diákszínjátszó Fesztivált.

Igen jelentősnek tartjuk az idegen nyelven bemutatott előadásokat. Nem kell külön hangsúlyozni, mekkora haszna volt ezeknek a próbáknak-bemutatóknak a nyelvtanulás szempontjából. Ezek között voltak "tiszta drámais" produkciók, voltak nyelvi tagozatos előadások, s létrejöttek olyan előadások is, amikor a drámaisok "segítettek" a nyelvi tagozatos osztályoknak. Ez utóbbi azért volt hasznos, mert csökkentette a drámaisok és a többi osztályok közötti valódi vagy vélt ellentéteket. Az első idegennyelvű előadás a tagozatalapító osztályhoz kapcsolódik. Játékéhségük kielégítésére orosz nyelven hozták létre A túrista elefánt című, énekes-zenés, sokmozgásos vidám játékot 1979-ben. Emlékezetes szereplők: Kelemen Erzsi, Nacsa Mónika, Jantyik Csaba. Az előadás nyelvi gondozója és dramaturgja dr. Bácskainé Fazekas Márta, a zenei szerkesztő- kísérő. Majtényi András, rendezte: Bácskai Mihály. Meg egy orosznyelvű előadás maradt emlékezetes: a Doktor Ajbolit. Ez is énekes, táncos, zenés játék volt, Molnár Jancsi és Széles Laci főszereplésével (1984).

A megszülető diákkapcsolatok, a magyar napok rendezvényei, a kulturális kapcsolatok kiterjesztése, s nem utolsó sorban a nyelvtanárok lelkesedése magyarázza a sok francianyelvű előadást. Az Emilie Jolie zenés játékot kétszer is bemutatták. A főbb szereplők: Jámbor Erzsi, Nádor Petra, Szelényi Szabolcs. Ki kell emelni Catherine Jonas francia lektor lelkesedését. Dramaturg: dr. Bácskainé Fazekas Márta, Zenei szerkesztő: Majtényi András, Rendezte: Bácskai Mihály. A Les Fleurs du Mal francia versösszeállítás és rendezés László Zoltán nevéhez fűződik. Nyelvi gondozója: dr. Bácskainé Fazekas Márta. A pécsi fesztiválon az I. helyen végeztek. A Les Miserables musicállal La Roche-ban a fesztiválon szerepeltek. Rendezte: Perjésné Dózsa Erzsébet és Keserű Imre. Nyelvi gondozója: Antonjuk Éva. Nagy sikerrel mutatták be A nyomorultak musicalt Szabó (Szávai) Viktória, Tóth Péter, Csizmadia Nelly, Miklósi Sikes Kinga, Magyar Éva főszereplésével. Nyelvi gondozója: dr. Bácskainé Fazekas Márta, rendezte: Perjés Gáborné. La Roche -sur- Yonban és Strasbourgban nagy sikerrel játszották a Pathelin mestert. (Rendezte: Perjésné Dózsa Erzsébet). Strasbourgban nagy sikerrel játszották Petőfi: János vitézének francia fordítását. Rendezte: Keserű Imre. Itt mutatták be a Mozi az egész világ francianyelvű show műsort ugyancsak Keserű Imre rendezésében. A „legédesebb” szereplője: Bognár Gyöngyvér. Rouenben két darabot is bemutattak: Proust és az Olasz szalmakalap c. összeállításokat, László Zoltán rendezésében. Perault: Hamupipőke c. mesejátékával különdíjat nyertek a pécsi országos fesztiválon. Ezzel a darabbal szerepeltek Bécsben a Középiskolai Fesztiválon. Emlékezetes alakítások: Kádár Dóra, Farkas Péter, Ádor Orsolya, Fekete Csaba, Bácskai Dávid, Körtvélyesi Zsolt. A darab nyelvi gondozója: dr. Bácskainé Fazekas Márta, rendezte: Bácskai Mihály. (1996). Rabelais: Gargantua c. darabja ugyancsak különdíjat kapott az országos fesztiválon. Rendezte: Pánczél Jolán. A pécsi országos fesztiválon első lett A klón tragédiája. A darab bejutott a La Roche sur Yon-i Frankofón Fesztiválra (1999). A főbb szereplők: Nagy Anita, Fekete Csaba, Bácskai Dávid, Ádor Orsolya, Nyíri Péter. Nyelvi gondozója: dr. Bácskainé Fazekas Márta és Antonjuk Éva. Rendezte: Bácskai Mihály. 2002-ben XIX. Lajos álma a II. helyen végzett a pécsi fesztiválon. Rendezte: Matos Ibolya, az iskola szervezőtanára. A darab nyelvi gondozója Antonjuk Alexander, aki eredeti ötleteivel, több rendezésével aratott sikert a különböző versenyeken. Ebben a tanévben fesztivál-győztesek lettek a Pattogatott Kukorica János meseparódiával Matos Ibolya és Antonjuk Alexander vezetésével. A legemlékezetesebb németnyelvű előadások Keserű Imre rendezéséhez fűződnek. Eric Kastner: Emil és a detektívek regényfeldolgozása egy német középiskolai fesztiválon III. helyezést ért el. Németországban és Ausztriában játszották A két Lotti regényadaptációt (1992-1993). Testvériskoláink szereplői is többször felléptek iskolánkban Emlékezetes marad egy francianyelvű (1989) és egy németnyelvű bemutató (1998). Az előbbinek Mado Westermayer, az utóbbinak Helmuth Geltz volt a szervező lelke.

Igen szép szakmai sikerekkel dicsekedhetnek az angolnyelvű diákszínpadi bemutatók. Ezeket az országos fesztiválokat 1992 óta rendezik, valamennyi országos döntőre bejutottak tanítványaink, s mindegyiken értékes díjakat szereztek. A Snow White az I. helyen végzett. (Emlékezetes, különdíjas alakítások: Angyal Márta, Gyarmati Éva, Hajduk Károly (1995). Az elfújta a szél zenés paródia is országos I díjat nyert (1996). Rendezte: Perjésné Dózsa Erzsébet. Irodalmi paródiaműsor a Homelet, ugyancsak az I. helyen végzett. Különdíjas szereplők: Kovács Lehel, Rádi Katalin, Grecsó Zoltán. A rendezők: Perjésné Dózsa Erzsébet és Keserű Imre.

Az összes idegennyelvű műsort nem tudjuk még csak felsorolni sem. Volt olyan iskolai bemutató, ahol a továbbjutásért négy angolnyelvű diákszínpad versengett. Ez is mutatja, hogy diákszínpadi céljainkat teljesítettük az elmúlt évtizedekben.

Kétségtelen tény, hogy a drámaisok játékkultúrája, fellépése - a különböző tréningek, fellépések következményeképp - megnyugtató, nyelvi ismereteik azonban hézagosak. Ebből a szempontból feltétlenül kívánatos az idegen nyelv gyakorlása drámai szituációban. Ugyanakkor a nyelvi tagozatos osztályok előnye - optimális körülmények közt - a biztos nyelvtudás, amelyhez meg kell tanulni a színpad törvényeit. Különösen a hangos szövegmondásban, a határozottabb fellépésben, mozgásukban, énektudásukban fejlődhetnek igen sokat, ami azt jelenti, hogy ezeknek az idegen nyelvi diákszínpadi törekvéseket támogatni kell. Sokat segíthetnek nekik a drámaisok, mert ez a segítség az idegen nyelv gyakorlásának a legjobb formája, vagyis a drámaisoknak is hasznos. Jó lenne a természettudományos tagozatok bevonása a diákszínpadi munkába, mert olyan készségek birtokába juthatnak, amelyek nélkülözhetetlenek ebben az átalakuló, új világban. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a diákszínpad, a drámatagozat nem cél, hanem eszköz a sokoldalú, művelt, alkotó ember jellemformálásában.
 

Összeállították: Bácskainé Erzsi néni
Bácskai Miska bácsi

Horváth Mihály Gimnázium