Perger Edit

Az én versikém egy hölgyről szól,

Lehet, hogy nem ismeritek még olyan jól.

De én most segítek ebben egy picit,

Habár én sem ismerem, csak egy kicsit.

Szeme barna, arca bájos;

Olyan édesen kislányos.

Hajában a szamócás csat jól mutat,

Szeme a dogánál puska után kutat.

Az óráin sokat, sokat nevetünk,

A palacsintáját kínálgatja nekünk.

Sajnos sokszor más nyelven beszél az órán,

Olyankor mindenki csak néz rá bambán.

Na jó, a Lili nem, ő érti,

Meg lehetne neki már az érettségi.

Biztosan segítene neki tanárnő,

Mert ő olyan, mint egy jó barátnő.

Árad belőle a sok-sok szeretet,

De azért feljebb vihetné már a jegyeket!!!

Nem baj, így is jó nekünk;

Mert ő az a tanár, akit nagyon szeretünk! (Adamicska Edina)

 
---------------------------------